Új világ született

Új világ született

2016. június 9-én a Móricz Zsigmond Gimnázium két 11.-es osztálya Szarvas Rita tanárnő és Fellner Máté tanár úr kíséretében az Új világ született című  elsővilágháborús  múzeumi kiállítást megtekintette.

Az osztályok a Batthyány térről sétálva közelítették meg a kiállítást, ami a Várkert Bazárban volt. Az oda vezető út alatt a város fejlődéséről, régi arcáról, a pesti palotasor keletkezéséről meséltek.
A kiállítást az egyik testőrpalota előtt két monumentális szobor jelezte. Az íves kapuboltozaton belül már érzékeltük a múlt érintését. A kiállítás maga több teremből állt. Az első terembe beérve két lovas katonát pillanthattunk meg, és lemérhettük a különbséget egy hagyományos XIX. századi és egy első világháborús katona között. Ez utóbbinak még a lova is gázmaszkot viselt, oldalán pedig a kard mellett gépfegyvert láthattunk, míg a másik csak egy egyszerű karddal felszerelt lovas katona volt.

A kiállításon nemcsak számtalan filmrészletet, fotókat láthattunk, hallhattuk a csatazajt és a harctér szagát is érezhettük. A második teremben a csatatérnek egy sáros, büdös részletét alakították ki. Nagyon megdöbbentő volt ez az összhatás.

A harmadik teremben a legelső, amit megpillanthattunk, egy kislány a sarokban, aki neki való gázmaszkot viselt. Alig tudtunk elszakadni ettől a szívszorító látványtól. Ebben a teremben láthattuk még a hazájuktól távol került katonák leveleit, melyeket a családjaiknak küldtek, vagy ők kaptak a szeretteiktől. Mindemellett megtekinthettünk egy nagyon izgalmas filmet a nők szerepéről az I. világháborúban. Különböző fontos feladatokat láttak el, például: tölténykészítők, lovas kocsisok lettek. A falon a következő idézet állt: „A háború a nemzet minden tagját katonává avatta, az asszonyokat is.”

A negyedik teremben a harctéri sebesültekről láthattunk filmet. Az akkori orvostudomány felszereltségéről és lehetőségeiről szólt. Csonkoltak minden mennyiségben és valamennyi testrészt. A film mellett az I. világháború legfontosabb szerepű állatait tekinthettük meg a lovat, a kutyát, a galambot és a kanárit. Nagyságrendjük szerint voltak egymásra helyezve. A lovakat teherhordásra használták, a kutyák gyógyszert és leveleket szállítottak. A galambok nyakában fényképezőgép volt, melyek felrepülve fényképeket tudtak készíteni a harci helyzetről (ezek a képek ritkán sikerültek jól). A kanárikat kalitkában tartva és röptetéssel ellenőrizték, hogy van-e valamilyen gáz a levegőben.

Az ötödik teremben hatalmas harangokat láthattunk, melyeket beolvasztottak fegyvernek, a széphangú hangszerekből dörgő ágyú vált. Valamint ebben a teremben voltak az elesett katonák jegygyűrűi, menyasszonyukhoz és feleségeikhez írt leveleik. Az átjáró egy tipikus lövészárok volt, sáros, szűk, állati és emberi kipárolgással teli. Megdöbbentően kanyargott, fölénk magasodott, és belegondoltunk, hogy milyen lehet hónapokat így a föld alatt tölteni.  Ez körülbelül két méteres volt, láthattunk ott létrát, harci felszereléseket és egy falat, melyre a katonák tűzték ki feleségeik képét.

A következő teremben I. világháborús harci eszközöket tekinthettünk meg. Tank kicsinyített modelljét, ágyút stb. Ott találtunk egy kis csövet, amelybe belenézve úgy érezhettük magunkat, mintha egy tank távcsövén tekintenénk ki. A következő teremben egy hosszú filmet láthattunk az első világháború alatti technikai fejlődésről, fontos személyekről: politikusokról, hadvezérekről és a háborúval szembeforduló civilekről. A legutolsó teremben sírokat láthattuk, melyek elején megjelölték a katonák nevét és vallását, míg a másik oldalon a katonák rangját és azt, hogy mikor és hol estek el. A falon statisztika: mennyi katona esett el az évek alatt. A tükrök megsokszorozták a helyiség méreteit, így érzékeltetve a veszteség nagyságát.  Valamint arról egy ábrázolást, hogy ebben az időben milyen kitüntetések voltak.

A kiállítás hatalmas élmény volt mindenki számára, betekintést nyerhettünk az akkori időkbe, láttuk, hallottuk, szagoltuk mit élhettek át a korabeliek.  Mindenkiben maradandó emlék lesz ez a kiállítás.

 

Share
Share