Gimnáziumunk diákjai Buttyánné Frajka Zita, Dr. Cseriné Andirkó Éva és Vass Anikó tanárnők kiséretében egy Salon de Provence-i csereprogram résztvevői voltak márciusban; francia családoknál voltak elszállásolva. Íme egy rövid élménybeszámoló a diákok tollából…
Napló Provence-ból
2011 március 21-től 24-ig a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium 16 diákja három tanár kiséretében öt felejthetetlen napot tölthetett Szentendre testvérvárosában, Salon de Provence-ban. A gyerekek egy csereprogram résztvevőiként francia családoknál voltak elszállásolva. Íme egy rövid élménybeszámoló a diákok tollából:
Március 22., Kedd – Arles
A második napon Arles városába látogattunk. Erre a programra a francia vendéglátóink is velünk jöttek, így velük együtt fél 9-kor találkoztunk az iskola előtt, ahonnan busszal mentünk a régi szép városba. A buszból a Rhône folyó partjánál szálltunk ki, ahol aztán két csoportra szakadtunk, mivel volt egy angol és egy francia nyelvű idegenvezető. Ez után következett a nagy rohanás, ugyanis az idegenvezetőnk hatalmas tempót diktált, bár valószínűleg azért, hogy minnél több érdekes helyet tudjon nekünk mutatni. Láttuk a régi városfalat, majd hangulatos szűk utcákon át, melyek kicsit Szentendrére hasonlítottak, eljutottunk az amphiteatrum-hoz , melynek belsejét is megnéztük. Ebben a hatalmas kőtéglágból épült épületben rendezik meg az ott szokásos bikaviadalszerű játékokat. Megnéztük még a római kori romokat, meg néhány fontosabb épületet, s végül eljutottunk abba az udbarba, ahol Vincent Van Gogh rengeteget festett. Bár a egész városban több helyen is láttunk kitéve táblákat melyeken az Ő festményei voltak, s felismertük benne a valós helyet, ahol éppen álltunk, mégis ez az udvar volt Vincent Van Gogh kedvenc helye. Az udvar közepén egy szökőkút áll, körülötte pedig a legkülönfélébb színű virágok. Itt elköszöntünk idegenvezetőnktől, s ezután mindenki kapott egy kis szabad időt sétálgatni, vásárolni a hangulatos városban.
Mikor újból találkoztunk, jött értünk a busz és elindultunk a Camargue-i lápos részre. A buszból egy lovardaszerű helynél szálltunk ki és ott ettünk. Ezután felszálltunk egy kis vonatra mely egy kört tett velünk a növény- és állatvilágban gazdag területen. Láttunk lovakat, különleges madarakat köztük flamingót és gémet és vidrát vagy hódot ugyanis erről megoszlott a véleményünk. A vonatozás után még egy sétát is tettünk, ez alkalommal láttunk bikákat is. A sétából visszatérve felszálltunk a buszra és visszamentünk Salon de Provence-ba, ahol aztán mindenki a saját francia diákjával ment mindenfelé.
Március 23., Szerda – Salon de Provence
A szerdánk volt a legszabadabb nap a héten – és valószínüleg ezért a legizgalmasabb is. (: Reggel 8 órára mentünk az iskolához, szokás szerint. Onnan az egész csapat – ez volt az utolsó nap, amikor a franciák velünk jöttek – egyenesen lement a belvárosba.
Salon gyönyörű hely, lehet, hogy én vagyok elfogult, de helyenként Szentendrére emlékeztet. (: Hiába, szerda lévén a főutca hosszú során végig csodálhattuk a piacot. Itt ez nem zöldéget, házi mézet vagy kürtőskalácsot jelentett, természetesen, hanem ruhák végeláthatatlan sorát.
De mindenek előtt, páronkénk kaptunk egy kitölteni való feladatlapot, csupa olyan kérdéssel, amit elvileg az ott tanuló francia diákoknak tudni kellett volna… 😀 Kaptunk egy órát, hogy 3 ingyenes múzeumot végiglátogatva választ találjunk a maradék kérdésekre, és művelődjönk is mindeközben. 😀
Ezek után a városházára voltunk hivatalosak – ugyanis, mint kiderült, a mi kis csapatunk volt az első résztvevője a két testvérváros, Szentendre és Salon de Provence cserediákprogramjának, és ezt természetesen méltőképpen meg is kellett ünnepelnünk -, ahol az alpolgármester beszédét Cseriné tanárnó fordította folyékonyan. Igazán megtisztelő volt mindnyájunknak, ahogy az utána következő bemutatás is a városházáról, amit szintén a tanárnő közbvetített nekünk. Sőt, még egy fotó erejéig még pózolhattunk is a városképviselőivel.
A fogadás zárásaként mindenkit megleptek egy-egy pólóval, vagy sapkával.
A délután további része szabadprogram volt. Mi, személy szerint egy kis étteremben ebédeltünk, utána pedig a társaság egy kisebb részével együtt a városban tázgattunk, fagyiztunk, és megmuttaták nekünk a város – és állításuk szerint a világ – legjobb cukrászdáját… és be kell vallanom, vetekszik a Szamossal.
Mint utólag kiderült, utazásunk és a két város szoros kapcsolatának bemutatásaként, az a bizonyos városházai fotó bekerült a másnapi újságba… (:
Március 24., Csütörtök – Aix en Provence
A negyedik napot Aix en Provence-ban és a közeli kőfejtőben töltöttük, ahol a híres francia festő, Cézanne házat bérelt és a tájat festette.
A kőfejtőbe – mely Aix-től busszal nagyjából fél óra – egy bő fél órás sétával jutottunk fel. A kilátás egyszerűen gyönyörű volt. Innen láthatóvá vált a Szent-Viktor hegy, mely Cézanne több képének is témájául szolgált.
Ezek után Aix-be mentünk, ahol a helyi múzeumban megnéztük Cézanne képeit. A múzeumlátogatás után szabadidőt kaptunk, mialatt felfedezhettük a várost és a helyi boltokat. Egy órás bóklászás után buszra szálltunk, és ki-ki ment a saját francia családjához.
Március 25., Péntek – Marseille
Elérkezett az utolsó teljes napunk. A 8 órai találkozó és a háromnegyed órás buszozás után megérkeztünk Marseille kikötőjébe. A város forgataga mindannyiunkat elkápráztatott. Míg a hajónkra vártunk, amelyik If várába vitt minket, megnéztük a közeli halpiacot. Különleges élmény volt látni, ahogy a pár perccel ezelőtt még a tengerben ficánkoló hal, vagy polip most már az egyik vevő szatyrába került. A hajón, nagy szerencsénkre, a tetőn kaptunk helyet, így mind a városra, mind a környező szigetekre nagyszerű kilátásunk nyílt, amit sokan meg is örökítettek.
A tengeri utazásunk első célja, If vára impozánsan festett mind a hajóról, mind a partról. A vár belsejébe vezető úton találgattuk,. Vajon melyik szikláról dobhatták le Edmond Dantest a mélybe. A várbörtönt kisebb csoportokban tekintettük meg. A bástyák tetejéről lélegzetelállító kilátás tárult a szemünk elé. Miközben a tenger sós illatát beszippantottuk, rikoltozó sirályok keringtek körülöttünk. Megtudtuk, hogy a fészküket védő madarak milyen veszélyesek lehetnek.
Egy kis ebéd után folytattuk tengeri utunkat a következő tengeri szigetre, Frioulra, ami strandjairól híres. Minket is vonzott a lehetőség, mert ragyogó, szép idő volt. Egyesek maradtak a napozásnál, míg mások térdig, sőt teljesen megmártóztak a nem túl meleg vízben, Nagy élmény volt márciusban tengeri fürdőt venni.
A pihenés után hajóval visszatértünk a szárazföldre. Itt városnéző vonatra szálltunk, mely miután megmutatta a város híresebb részeit, felvitt minket a Notre Dame de la Gardehoz. A templom már méreteiből adódóan is elképesztő, hát, még amikor belülről is megszemlélhettük. A faragott oszlopok, mozaikok, freskók, üvegablakok lenyűgöztek bennünket. A kupola tetején található egy óriási arany, Mária szobor méltó dísze az építménynek, de tengerről érkező hajósoknak biztos tájékozódási pont is.
A visszafelé út nyugodtan és csöndben telt, részben a fáradtságtól, részben a tudattól, hogy ez volt az utolsó közös programunk. A búcsúest mindenkinek remek hangulatban, de egy kicsit már szomorúan telt. Remek betetőzése volt ez a nap ennek az izgalmas hétnek.
Cseri Anna Flóra, Futaki Anikó, Juhász Júlia, Léránt Zsófia