Határtalanul programunk a 2025/26. tanévben
Tájékoztatás a Szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium 2025/26. tanévben megvalósított Határtalanul Program megvalósításáról
A pályázat kiírás tárgya: Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek
A pályázat címe: Erdély felfedezése
A program időtartalma: 2025. 09. 15. – 2026. 08.31.
A Határtalanul program megvalósításának fő célkitűzései: A Határtalanul program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése. A határon túli magyarokkal való összetartozás erősítése, a közös nyelv, kulturális gyökereink, népi hagyományaink megerősítése. Élményszerű tanulással magyar történelmi ismereteink elmélyítése.
A program eredményeként a résztvevők megismerték Erdély és Magyarország közös történelmét. Meglátogatták a terület fontosabb történelmi emlékhelyeit. Betekintést nyerhettek az erdélyi magyarság életébe. Megtekintették az épített és a természeti környezet kiemelkedő helyszíneit. Barátságokat kötöttek a helyi fiatalokkal.
A program megvalósítói: Szeszákné Stomp Katinka, Hajdu Szabolcs
A programban résztvevő tanulók: 29 fő a 7.s osztály diákjai
Partneriskola: Székelyszentléleki „Dr.P Benedek Fidél” Általános Iskola
Határtalanul erdélyi tanulmányi kirándulás 2026. május 4-8.
Szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium, 7.s osztály
Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2025/1-001944
Útinapló
Első nap
A hajnal első halvány pírfelhői még alig simogatták Szentendre tornyait, midőn iskolánk falai csendes álomba merültek, ám a mi szívünk már messze járt, a Kárpátok ölelte Erdély bércei között. Oly várakozás feszült bennünk, melyet csak az érezhet, aki nem pusztán utazni készül, hanem ősei földjét kívánja felkeresni.
Az országút szinte észrevétlenül vezérelt bennünket Berettyóújfaluig. Ott megpihentek a lovak helyett immár acélparipánk, a busz kerekei, hogy új erőt gyűjtsenek, s máris a határ felé fordultunk. Első megállónk a Partium kapujában emelkedő Királyhágó volt. A magaslatról elénk táruló látvány oly fennkölt volt, mintha maga a Teremtő tárta volna szét előttünk Erdély kőből faragott kapuit. Néhány szóban felidéztük e táj dicső históriáját, s azzal a boldog tudattal folytattuk utunkat, hogy hazafelé még egyszer visszatérünk a Körösök vidékére, ahol újabb meglepetés vár ránk.
Bánffyhunyad felé haladva különös paloták emelkedtek szemünk elé. A cifra homlokzatok, tornyok és oszlopok szinte mesebeli kastélyokként ragyogtak a napfényben, s a vándor önkéntelenül is elgondolkodott az emberi törekvés és gazdagság különös megnyilvánulásain.
Kolozsvár, Erdély koronája, méltóságteljesen fogadott bennünket. Ódon utcáin járva megismerkedtünk a tudomány egyik fellegvárának, a Babeș–Bolyai Egyetemnek múltjával és jelenével. A főtéren ott állott bronzba öntve a nagy király, Mátyás, mintha még ma is vigyázná szeretett városát. A hatalmas Szent Mihály-templom boltívei alatt áhítat fogta el lelkünket, majd elzarándokoltunk ama szerény házhoz, ahol egykor megszületett Magyarország egyik legfényesebb uralkodója.
A nap delelőjén érkeztünk Tordára. A nyári nap tüzes sugarai után a sóbánya mélye hűvös ölelésével fogadott bennünket. A föld gyomrában megnyíló óriási termek, a szinte beláthatatlan mélységek és égbe nyúló falak olyan érzést keltettek, mintha egy föld alatti birodalom titkait tárnák fel előttünk. A tiszta levegő nemcsak tüdejünket, de lelkünket is megújította.
Hosszú utazás után alkonyatkor értük el Székelyszentlelket. A fáradt vándort örömmel fogadta a vendégszerető ház, ahol a bőséges vacsora és a csendes pihenés méltó jutalma volt az első nap élményeinek.
Második nap
Reggel Korond felé vitt utunk, hol a földből születő művészet csodáját szemléltük. Egy idős fazekasmester avatott be bennünket a korong forgásának titkaiba. Elmesélte, miként kelnek életre az agyagból a díszes edények, mit jelentenek az ősi motívumok, s hogyan vitték messze földre Korond jó hírét szorgos mesterei.
Innen Szováta felé vezetett utunk. A Medve-tó partján megtudtuk, miként lett a csendes településből híres fürdőhely. Idegenvezetőnk a tó különös, heliotermikus természetéről beszélt, mi pedig megmártóztunk a sós vízben, majd a kilátóhoz kapaszkodva gyönyörködtünk a hullámzó erdők és hegyek páratlan panorámájában.
Farkaslaka csendjében Tamási Áron nyughelye előtt tisztelegtünk. Szejkefürdőn Orbán Balázs sírjánál idéztük fel a legnagyobb székely krónikás emlékét, majd beléptünk a Mini Erdély park világába. A várak, templomok és kastélyok apró másai úgy sorakoztak előttünk, mint egy varázslatos ország kicsinyített birodalma. A diákok örömmel próbálták ki a kisvasutat, végül a meseteremben a székely népmesék elevenedtek meg szemünk előtt.
Harmadik nap
Délelőtt a székelyszentlelki iskola kapuja nyílt meg előttünk. Az igazgató asszony szeretettel mutatta be intézményüket, míg tanulóink hamar barátságot kötöttek az ott élő magyar gyermekekkel. Jó volt látni, hogy a nemzetet összekötő kapocs a határokon túl is élő és erős.
A nap második felében Erdély természeti csodái tárultak fel előttünk. A zetelaki víztározó tükre békésen csillogott a napsütésben, majd a Békás-szoros sziklái között sétálva úgy éreztük, mintha óriások hasították volna ketté a hegyet. Hazafelé megálltunk a titokzatos Gyilkos-tónál, ahol felidéztük a tó keletkezésének szomorú legendáját. Egy jóízű ebéd után tértünk vissza szállásunkra.
Negyedik nap
Gyergyószentmiklóson az örmény templom csendje fogadott bennünket. Falai között megismertük ama nép történetét, mely messzi földről érkezve talált új hazára Erdélyben.
Csíksomlyóra érve előbb megmártottuk lábunkat a Papok feredőjének hűs vizében, majd beléptünk a híres kegytemplomba, ahol évszázadok imái szinte még ma is visszhangzanak a boltívek alatt.
Továbbhaladva az ezeréves határ felé különös esemény zavarta meg utunkat. Telefonjaink egyszerre figyelmeztető hangon szólaltak meg: medveriasztás érkezett. Nem sokkal később az út mentén valóban megpillantottunk egy medvecsaládot. A természet királyai méltósággal szemlélték elhaladásunkat, mi pedig a busz biztonságából csodáltuk e ritka találkozást.
A nap végére még jutott egy kis vidám nyári bobozás is, mely felszabadult nevetéssel koronázta meg élményekben gazdag utunkat.
Ötödik nap
Elérkezett a búcsú órája. Nehéz szívvel, mégis számtalan emlékkel gazdagodva indultunk haza. Segesvár előtt elhaladtunk Petőfi kútja mellett, annál a helyszínnél, ahol a hagyomány szerint utoljára látták a szabadság költőjét. A vár meredek utcáin barangolva ismét megelevenedett előttünk a történelem.
Hazafelé Rév településénél még egyszer megálltunk. A Zichy-barlang és a közeli vízesés felé tett túra méltó búcsút jelentett Erdély természeti szépségeitől. Mire ismét elértük a magyar határt, a lemenő nap arany fénye búcsúzóul végigsiklott a hegyek ormán. Néhány órával később megérkeztünk Szentendrére.
De bár testünk hazatért, lelkünk egy része ott maradt Erdély fenyvesei között, a székely falvak harangszavában, a hegyek örök csendjében és azon emlékekben, melyeket sem az idő, sem a távolság el nem halványíthat.
AUTÓBUSZOS KÉP „HATÁRTALANUL” FELIRATTAL
KÉPEK A TANULMÁNYI KIRÁNDULÁSRÓL
