2018. február 15-én, irodalmat és nyelvtant emelt szinten tanuló diákként néhány társammal karöltve és Szarvas Rita tanárnő vezetésével lehetőségem nyílt ellátogatni a Petőfi Irodalmi Múzeumba.

Miután sikeresen megérkeztünk, belevetettük magunkat a múzeum kínálta új világba. Először a magyar irodalom nemzetközileg elismert költőjének, a márciusi ifjak egyik vezéralakjának, Petőfi Sándornak az életébe nyertünk mélyebb betekintést. A tárlat hangulata már első pillantásra lenyűgözött. A piros falak tükrözték azt a szenvedélyt, ami Petőfit egész életében jellemezte. Habár rengeteg relikvia őrizte a hős költő emlékét, engem, mint lányt, leginkább Szendrey Júlia jegygyűrűje bűvölt el.
A második tárlat Arany János rendkívüli munkásságának megidézésére vállalkozott. A rengeteg tárgyi emléken túl modern eszközökön keresztül is közelebb kerülhettünk a költőhöz. Egy számítógépes játékkal újraélhettük a fiatal Toldi Miklós kalandjait: eldobhattuk a malomkövet és részesei lehettünk a farkaskalandnak. Egy másik program a hangulatainknak megfelelően gyártott rap-zenét Arany János műveit felhasználva. Mint nem sokkal később kiderült, a balladák mesterétől egyáltalán nem állt távol a zene. Ha nem is rapet, de más stílusú dalokat maga Arany János is írt. Ezek közül párat rekonstruáltak, így a múzeum egy félhomályba burkolózott sarkában mi is belehallgathattunk ezekbe.
Harmadik és egyben utolsó sétánkhoz kicsit előrerepültünk az időben, hiszen Szabó Magda már bőven a huszadik század írónője volt. A fényárban úszó kiállítás része volt egy magas doboz, amit félkörívben körülkerített egy Abigél szobrát megelevenítő paraván. Ki tudja? Talán Abigél hetvenöt év távlatából is teljesíti a kívánságainkat…
Kováts Angéla 11. b

2018. március 2-án Arany János 201. születésnapján azzal tisztelegtünk emléke előtt, hogy minden jelenlévő írt egy hexameteres sort róla. Kicsit nehézkesek, de nekünk nem megy olyan könnyen, mint a nagy elődnek.  

         Norbi: „János, kit még most is imád az egész nép!”

         Franci: „Ó, János, te csodás és értékes leszel minékünk.” 

         Szabina: „János, te lennél az, ki a költők vágyálma most még.”

         Eszter: „Toldi teremtőjének a szép bajszát szeretve nézd!”

         Dóri: „János, távoli szép verslábaid még velem élnek.”

Dorka: „Bárcsak Toldi Mikit kardjával megsegitené Önt.”