Szüleim, nagyszüleim, tanár példaképeim hatására biológia-kémia szakos tanárhallgatóként kezdtem egyetemi tanulmányaimat 2007-ben. Habár mindig is egyértelmű volt számomra tanári hivatásom, az alapképzés után egy kis változatosságot keresve bútoripari technikusi szakképesítést szereztem.

A szakma megszerzése után folytattam egyetemi tanulmányaimat, már nem csak a korábbi két természettudományos szakomon, hanem magyar szakon is. Mikor harmadik szakot választottam szerettem volna minél jobban kiszélesíteni ismeretkörömet, és úgy véltem: a magyar az a szak, mely abban a központi, univerzális szerepben van a bölcsészettudományok között, amely kielégíti igényeimet. Ráadásul, habár egy szak, de kettő tudományterület, kettő tantárgy: irodalom és nyelv.

A három szakomon egyszerre végeztem 2015-ben.

A tanári mindennapok örömei és kihívásai arra motiváltak, hogy az iskolai eseményeket, a tanár-diák kapcsolatot tudományosabb megközelítésben is vizsgáljam, ezért jelentkeztem a ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájába, ahol 2016-ban kezdtem meg tanulmányaimat. A pedagógiai kutatás és a tanár szakos hallgatók oktatása új lendületet adott hivatásomban. Doktori végzettségemet előreláthatólag 2021-ben fogom megszerezni.

Szeretem a természetben tölteni szabadidőmet: a túrázást, a hegy- és sziklamászást, a tájékozódási futást (s ha ritkán módom van rá, a lovaglást). Szeretek fotózni. A zenélés, éneklés fontos számomra, kár, hogy kevesebb idő jut rá, mint szeretném.

A Hencida Népművészeti Egyesület elnökeként barátaimmal közösen igyekszem szerepet vállalni a magyar népi (elsősorban néptánc) kultúra mai módon történő megélésének, élvezetének megismertetésében, terjesztésében.

Mint végzettségeimből és szabadidős tevékenységeimből is látható: érdeklődési köröm széles, mert hiszem, hogy minden tudomány ugyanazon igazság kereséséről szól, más-más oldalról közelítve. Célom, hogy diákjaimnak a megismerés örömét, a tudásvágy, a felfedezés nagyszerűségét közvetítsem a lehető legközvetlenebbül, együttműködve, párbeszédet folytatva. Ezek a mozgatórugóim úgy kutatóként, mint egyetemi oktatóként és – természetesen, mindenekelőtt – gimnáziumi tanárként.