Hallottad már azt a szót, hogy strandkézilabda? Hallani hallottam már én is, de úgy annyira nem foglalkoztatott a dolog. Egy fiatal sport, amiben labdát dobálsz és tiszta homok leszel a végére. Legalábbis amikor ezt hallod, akkor szerintem ez jut eszébe mindenkinek. Nekem is ez jutott eszembe körülbelül egy hónapja, amikor megkérdezték, hogy el tudom-e vinni a fiainkat a körzeti strandkézi versenyre. Próbáltam jelezni, hogy nem sok közöm van ehhez a sporthoz, de ha esetleg verekedni is kell, akkor szívesen megtanítok bárkit ütni, rúgni, mint kick-boksz edző.
Természetesen elvállaltam és elkísértem iskolánk tanulóit a versenyre. Szerencsére ez nem az a sport, ahol nagyon durván bánnak egymással a versenyzők, és a szabályok sem teszik ezt lehetővé, így se ütni, se rúgni nem kellett, de dobni, sáncolni és védeni annál inkább.
A körzeti döntőn nagyon jól játszottak a srácok annak ellenére, hogy az időjárás nem volt a legmegfelelőbb. Szakadó eső és kb. 12-13 C fok. Mondhatni simán meglett az első hely úgy, hogy Szentendre másik csapatát, a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium csapatát vertük meg.
Az országos döntőt az elmúlt hétvégén rendezték meg Alsóörsön. Sajnos nem tudtunk teljes létszámmal elmenni, hiszen iskolánkból 3 tanulót is behívtak a strandkézilabda válogatott csapatába és nekik ezen a hétvégén válogatott edzőtáboruk volt.
Hogy miért szerveznek egy országos döntőre válogatott edzőtábort, az számomra annyira érthetetlen, mint logaritmust deriválni egy másodfokú képletben (bár most lehet hülyeséget írtam).
A lényeg, hogy szombaton hajnalban úgy indultunk, hogy a csapat fele szállt fel a buszra, és még két olyan diákunk, akik életükben nem strandkézilabdáztak, de nagyon sokat tettek a csapatért, hiszen csak így tudtunk kiállni. Itt is köszönöm Fodor Tamásnak és Hoffmann Marcellnak, hogy csatlakoztak a csapathoz.
Egy diákunk, Oszlánszki Máté később tudott csak jönni, neki a szombati napon szóbeli érettségije volt.
Az első mérkőzésünket a csoport egyik legesélyesebb csapatával, a Veszprém Táncsics Gimnáziummal kezdtük, és lényegében úgy, hogy a minimum létszámmal álltunk ki, nem sok kellett a győzelemhez. Papp Valér (csapatkapitány, irányító) Grósz Bence, (kapus) és Vrhovina Benjamin (szélső) jól játszottak és Valérnak a két új csapattagot is jól sikerült beépítenie a csapatba.
A második mérkőzésünk volt a kritikus vízválasztó, hiszen a körzetin Abony csapatát mindkét szettben nagyobb arányú gólkülönbséggel vertük meg a teljes csapattal. Az országos döntőn az Abonyiak ellen a hiányos csapattal szoros mérkőzésen – több rossz bírói döntés után – vereséget szenvedtünk. Valért piros lappal ki is állították, hangsúlyoznom kell, teljesen jogtalanul.
Ez azt jelentette, hogy hiába érkezett meg Máté az érettségiről, Valér a következő mérkőzésen nem játszhatott, így szintén csak öten tudtunk kiállni. A srácok megtettek mindent, de nagyon nagy hátrányban voltunk csapatkapitány nélkül, így a harmadik vereségünket is elszenvedtük.
A csoport utolsó mérkőzését végül teljes létszámban (de akkor már tudtuk, hogy számunkra tét nélkül) játszottuk, hiszen ötödik helynél előrébb nem végezhettünk a csoportban.
Mint kevésbé hozzáértő, szerintem ez volt a nap meccse. Nagyon jól játszottak a mieink. A két újonc is ráérzett a strandkézilabdára, és egyre szebb és jobb megoldásokat csináltak. Meglett az első győzelmünk.
Vasárnap a 9. helyért játszhattunk, úgy éreztem kicsit álmosan indult a mérkőzés, (biztos az éjszakai vihar miatt nehezebben aludtak a srácok) de végül Grósz Bence hihetetlen védéseinek is köszönhetően megnyertük a mérkőzést.

Összességében nagy élmény volt, és remélhetőleg jövőre a mi iskolán hozza el az aranyérmet, mert megérdemelnék a srácok.

A csapat tagjai:
Fodor Tamás, Hoffman Marcell Márton, Grósz Bence, Papp Valér, Vrhovina Benjamin, Oszlánszki Máté, Szabó András (válogatott), Knob Samu (válogatott), Nagy Bendegúz (válogatott), Tóth Soma (Erasmus program)