Elkezdődött az iskola. A kilencedikesek egyik házi feladatának megoldása olvasaható itt ízelítőül, miről is esik szó például az irodalomórákon.
Elkezdődött az iskola. Ismerkedünk egymással, kérdéseket teszünk fel: miről, mit gondolunk. A kilencedikesek egyik házi feladatát adjuk közre ízelítőül, miről is esik szó például irodalomórákon.
"Mi az irodalom?
Az irodalom egy nehezen megragadható, néha érthetetlen, már-már filozófiai kérdéseket feszegető, mégis talán az egyik legfelszabadítóbb dolog az életben. Nekem mindenekelőtt az emberi szellem kitárulkozását, kinyílását jelenti. Az irodalom olyasvalami, amely képes megfogni és elindítani az embert. Segít megismerni, érezni és látni. Segít megérteni.
Hogy mi az irodalom, sokan próbálták általános érvénnyel meghatározni. Kreáltak már könyvtárnyi definíciót. Mégsem állíthatjuk, hogy létezik az egyetlen helyes tudományos meghatározás. Másrészt úgy vélem, hogy az irodalom lényege valahogy mindig el is veszik a tudományos körmondatokban. Ezért nem is keresek ilyeneket. Az irodalom személyes „műfaj”. Bárki, aki találkozik vele, legyen az tudós vagy hétköznapi ember, másként éli meg. Mert mások vagyunk. És ez így van rendjén.
Van, aki szerint céltalan. Vagy éppen öncélú. Van, aki úgy gondolja, hogy az irodalom csak híres költőink és íróink lapra vetett gondolatait jelenti. Van, akinek csak egy iskolai tantárgy és házi feladat. Lehetne hosszan sorolni.
Számomra Babits Mihály fogalmazta meg a legjobban: „Mint zenész a hangokból, festő a színekből, a költő szépet akar alkotni a szavakból. […] De a szavak nem csak üres szavak. […] [Az irodalom] Az emberi életek különböző gazdagságával, az emberekben élő világkép különböző jelentőségével kapcsolatos.” Én is pontosan így gondolom. Az irodalom számomra a szépség és a kifejezés találkozása.
Lehet tehát magasröptű és elmélkedő. Célja lehet a puszta szórakoztatás vagy éppen a tanítás. Esetleg mindezek (és még sok más) egyben. Nem vicces, hogy mi emberek kitalálunk egy ilyen szót, és még magunk sem tudjuk megmagyarázni, hogy mit is jelent igazán. A végén nekem akkor is csak egy jó könyv, amit a kezembe veszek. Ami gondolkodásra késztet. Ami érzéseket kelt. Amitől több leszek, talán jobb is és teljesebb.
Pásztohy Lili 9. c