Szicília, 2016
Amikor az iskolában megláttam a kiírást, hogy lehetőség van Szicíliába utazni, ráadásul 10 napra, fantasztikus programokkal, egyből arra gondoltam, hogy nekem ott a helyem.
Imádom a mediterrán országokat, az embereket, a tengert, a jó zenét és ételeket, és magát az egész hangulatot. Megbeszéltem a szüleimmel, és legnagyobb örömömre elengedtek. Igaz, hogy még 5 hónapot kellett várni az utazásra, de én minden nap izgatottan számoltam vissza, hogy hány nap van még hátra. Amikor pedig végre elérkezett az indulás napja, elképesztően boldog voltam. 2 éjszakát kellett kisbuszban töltenünk, de én úgy voltam vele, hogy ilyen gyönyörű helyért szinte mindent kibírok. Az iskolából csak három ember jött akiket ismertem, de jó volt ez így, mert nagyon jó társaság volt. A többiek egy budapesti iskolából jöttek, és végül nagyon jól összekovácsolódott az egész csapat. Rendkívül viccesek voltak, ezért rengeteget nevettünk az együtt eltöltött idő alatt. Az első nap végig utazással telt, Ausztrián keresztül mentünk át Olaszországba. Éjszaka nem túl sokat tudtunk aludni, de annyit igen, hogy másnap ne legyünk fáradtak. Szükség is volt az energiára, ugyanis délelőtt megérkeztünk Rómába. Ott egész napos szabad program volt, mindenki azt nézett meg, ami az érdeklődési körének megfelelő volt. Én mindent meg akartam egyszerre tekinteni, bár tudtam, hogy erre nem lesz lehetőségem, az időhiány, és persze az egész napos gyaloglás miatt, ami a végére már lefárasztott. Az első, ami feltűnt Olaszországban, az az volt, hogy az emberek rendkívül szabadok, és ez főként a közlekedésükben mutatkozott meg. Minden autó és egyéb jármű ment, amerre csak szeretett volna, a közlekedési szabályokat látszólag figyelmen kívül hagyva. Hatalmas hőség volt aznap, mint egyébként minden egyes nap, úgyhogy ez is rásegített arra, hogy a nap végére fáradtan, de elégedetten üljünk le. Róma nagyon szép volt, az egyetlen dolog, ami nem tetszett benne, az a sok eldobált szemét volt az utakon. Megnéztem a Colosseumot, ami mellett isteni finom pizzát ettem egy étteremben, a Viktor Emánuel emlékművet, a Forum Romanumot, a Spanyol lépcsőt, ami sajnos éppen felújítás alatt állt, ahogyan a Trevi-kút is, de ettől még nagyon szép volt. Ezen kívül bementem még a Santa Maria Maggiore bazilikába, és a Vatikánt szerettem volna a legjobban megnézni, de addigra már nem igazán bírtam a gyaloglást, úgyhogy indulásig a Colosseum előtt ülve néztem a várost. Az éjszakát szintén a kisbuszban töltöttük, majd délelőtt kompra szálltunk, hogy áthajózzunk Szicíliába. A szállásig vezető út gyönyörű volt, mert szinte végig ráláttunk a tengerre. Amikor megérkeztünk a kempingbe Calatabiano-ba, akkor egyből felállítottuk a sátrakat, majd mentünk is rögtön csobbanni egyet a tengerbe. Nagyon jólesett, felfrissített mindenkit, és egy kis ideig nem éreztük a nagy meleget. Minden este a sofőrök főztek bográcsban, állításuk szerint nem szoktak főzni, de ehhez képest nekem nagyon ízlett, amit készítettek. Az elkövetkezendő napok hihetetlenül gyorsan teltek, csodaszép helyeken jártunk, és nagyon sok élménnyel gazdagodtunk. Elmentünk egy közeli városba, Taorminába, amit Szicília egyik legszebb városának tartanak, és véleményem szerint is az volt. Nagyon hangulatos volt minden, tele volt a város kis sikátorokkal, és a tengerre is jó magasról volt kilátásunk, ugyanis Taorminához nagyon szerpentines úton jutottunk el, és így még szebb volt a kilátás. Megnéztük a görög színházat, ami meseszép volt, és a rálátásunk is az egész városra. Jártunk az Etnán is, ami eddigi életem egyik legjobb élménye volt, páran felvonó helyett gyalog indultunk megmászni, mert az árat egy kicsit soknak találtuk, és így egyébként is jobb élmény volt, bár egy bizonyos ponttól már jócskán fogyott a levegő. Itt vásároltunk szuveníreket is, és rengeteg magyarral találkoztunk. Egyik nap Siracusa városát tekintettünk meg, gyönyörű hely. Ott egy másik görög színházhoz látogattunk el, majd a város különálló, de az óvárost képező szigetén, Ortigiában mindenki azt nézhetett meg amit szeretett volna, mi körbejártuk a várost, és betértünk egy, a főtéren található templomba, ahol sok új információt szereztünk. Milazzo városát is felfedeztük, ami nekem azért tetszett különösen, mert egy hatalmas vár állt a város tetején, benne templomokkal, a kilátás pedig elképesztő volt, ugyanis kétfelé láttunk rá a tengerre egyszerre. A többiek fakultatív programként elhajóztak Vulcano szigetére, ami elmondásuk szerint csodás volt, és még iszapfürdőzésre és a vulkán megmászására is volt lehetőség. A nap végén nagyon finom pizzát ettünk, majd visszatértünk a szálláshelyre, ahol a szokásos jó hangulatban telt az este, sokat nevettünk, és együtt néztük az Eb-t. Szinte minden nap fürödtünk a tengerben, legtöbbet indulás előtti nap, hogy kiélvezzük ottlétünk utolsó perceit. Legutoljára még elmentünk este Taorminába, hogy megnézzük az éjszakai életet, és sétáljunk egyet. Mikor összepakoltunk mindent a kisbuszba, szomorúan búcsúztunk el a helytől, senkinek nem volt még kedve hazamenni. A hazaút nem is olyan jó hangulatban telt, mint az odaút, legalábbis számomra nem. Átérve Ausztriába egyből szakadó eső fogadott minket és 20 fokkal hidegebb, ami még jobban rontott a hangulatomon. Visszaérkezve Magyarországra viszont már jó idő volt, de még így sem lett sokkal jobb kedvem ilyen csodaszép helyek után. Életem eddigi legjobb nyaralása volt, és bármikor nagyon szívesen visszatérnék oda.
Kisvári Laura, 11. c osztály
