Nemrégiben az iskola 30 diákja Bancsik Ágnes tanárnővel és Fellner Máté tanár úrral együtt felkerekedett és elindult Prága városába.
Korán reggel indultunk, útközben kicsit megismerkedtünk az úticélunkkal, Juraszek Zsuzsi még a cseh filmes újhullámról is tartott előadást nekünk. Délután érkeztünk, elfoglaltuk a szállásunkat és nyakunkba vettük a várost. Az első napon az Óvárosban és az Újvárosban néztünk szét, vagyis a „pesti” oldalon: az Óvárosi-tér, a Városháza, az Orloj – világhírű csillagászati óra, a Lőportorony, a Tyn–templom, benne Tycho Brahe csillagász márvány síremléke találhatóak itt. Feladatot is kaptunk, miszerint szabadidőnkben meg kellett volna keresnünk a templomot, ahol Husz János hirdette az Igét, azt a helyet, ahol Szt. Ágnes, III. Béla unokája nyugszik és a Josefovban található, Európában legrégebbi, középkori Régi-Új zsinagógát. Mint ahogy azt a megfogalmazás sejteti, kicsit átszabtuk a feladatot és ki-ki talált, amit talált.
Másnap a várba, a Hradzsinba mentünk a „budai” oldalon. Idegenvezetőnkkel megnéztük a Szent Vitus-székesegyházat, az 1373-ban Kolozsvári Márton és György által készített Sárkányölő Szent György szobrot, aminek másolata – nem véletlenül – Kolozsváron található, a Királyi Palotát a hatalmas lovagteremmel, a kora középkori Szt György bazilikát, az Arany utcácska miniatűr házait, a kínzókamrát is magába foglaló Daliborka tornyot. Gyönyörűszép volt a város panorámája a Várból. Gyalog lesétáltunk a Károly-hídon keresztül újra az Óvárosba, ahol az ebéd során egy kicsit „belekóstoltunk” a híres prágai söröző- és étteremkultúrába is. A délután-este hátralevő részében újra csoportokban fedeztük fel a város még ismeretlen részeit.
A harmadik napon viszonylag korán hagytuk el kényelmes szállásunkat (ahol mellesleg egy kárpátaljai magyar segítőnk is került a három napra egy kedves hölgy személyében), hogy időben érhessünk a szintén a Moldva partján fekvő Český Krumlovba, az Unesco kulturális világörökségek között szereplő hangulatos kisvárosba. Ott megebédeltünk és igyekeztünk minél többet magunkba szívni a történelmi nevezetességek, hangulatos kis utcácskák, népszerű múzeumok levegőjéből. Elfáradva, de jó hangulatban ültünk fel a buszra, bár nem bántuk volna, ha a hazafelé út rövidebb és az ottani szép, napsütéses időt nem váltja fel a zuhogó eső Magyarországra érve. Még ebben is szerencsénk volt. (A prágai képeket Marlen Daninak köszönhetjük)